"- Az lehetetlenség - mondta a kisfiú-

Ezt a szót előttünk, ne vedd a szádra. Tudd, hogy a lehetetlenség, az a lehetőség, amit ti még nem ismertek. - mondta Nusi ük-ük-ük nagyapja (A fiú, akit karácsonynak hívtak c. film)

Nem egy előre tervezett tudatos döntés volt, mindkettőnk élethelyzetéből született a segíteni és a tenni akarás olyanokért amik maguk is Édesanyák.

Az élet hozta így! DE, ez lett az utunk, ez lett a küldetés, ami a szívünkből sarkant. Zsigerből jött.

Úgy érezzük, hogy ez egy velünk született dolog, amihez évek kellettek, hogy beérjen, hogy elérkezzünk ahhoz az életszakaszhoz, amikor szárba szökkenhet. 

És mi egymásra találjunk, az Évi és én! 

De ahhoz, hogy flottúl tudjunk működni, nagyon fontos a közös értékrend, az együtt rezgés, a félszavakból értés és tudjuk egymás gondolatait.
Kicsit olyanunk vagyunk, minte egy embernek a jobb és bal keze. Így vagyunk egy egység.